Kiállításon jártunk

                                                                   Képeslap kiállításon jártunk.

Kedden pár nyugdíjas társammal buszra ültünk és elmentünk a szombathelyi Berzsenyi Könyvtárba a képeslap kiállítást megtekinteni.
Pár gondolattal fölidézem, amit láttunk és meg próbálom az élményeimet is beleszőni. 
A kiállító tér falán „Az idő urai” címszó alatt különböző órákat bemutató képeslapokat láttunk. Kecskeméti Világórát, zenélő, asztali, fali, virág, kandalló, kakukkos, kézi festésű, napóra-zsebóra, ébresztő, valamint a Salzburgi Szent Péter Apátság templom órája és még sorolhatnám tovább. A sokféleség és a sokszínűség lenyűgözött. 
A sokszínűség tovább folytatódott a „Magyar Huszárok” című gyűjteménnyel.
A ruhák, csákók, menték káprázatos színei díszelegtek a vitrinben. Széchenyi ulánus főhadnagy, Lebstück Mária / 1830-1832 kápolnai csata/ huszár hölgy vonzotta a tekintetemet.
Kiállított anyagok közt helyet kapott:
- Michelangelo művészete,
- a történelmi Magyarország népviselete, / erdélyi, torockói, csángó, felvidéki, rábaközi, matyó, mohácsi,/
- a hidak, világítótornyok, ásványok,
- a káprázatos Halasi Csipke, az Angol csipke, a Brüsszeli csipke, Pag/ Horvát/ sziget csipkéje , amit a város fehér aranyának is hívnak 
- a hortobágyi életképek a századforduló elején,
- a híres borvidékeink / Badacsony, Mór, Etyek, Villány, Eger, Tokaj……/ 
A „Világ gyermekei” tárlóknál sokat időztem. A csillogó gyermekszemek, a boldog, mosolygós arcok felvidítják a látogatót vagy elszomorítják a szegénységben élők látványával. 

Felfedezhettük a mese birodalmát, Füzesi Zsuzsa rajzait. /Vuk, A nagy ho-ho-horgász, Holle anyó, Csizmás Kandúr, Jancsi és Juliska, Piroska és a farkas, Hófehérke …./ 
Juhász Árpád gyűjtő Győr Sopron megye településeibe / Hegykő, Dénesfa, Beled, Gyóró, Iván, Cirák, Kapuvár Hövej……./ kalauzolt bennünket. A képeslapok alatt rövid ismertetőt olvashattunk szűkebb hazánkról.
Legtöbbet talán Ady Endre képei előtt időztem. Verstöredékekkel, életrajzi adatokkal tarkított képek sorát pásztáztam,
„ Add nekem a te szemedet,
amelyek ölnek, égnek, vágynak,
amelyek engem szépnek látnak” és hasonló szép sorokat olvasgattam. 
A kiállítás történelmi, irodalmi, néprajzi, élménnyel gazdagított. Köszönöm Mártának, hogy a kiállításra felhívta figyelmemet és egy szép élménnyel gazdagabb lehetek.  

                                                                         Vizvárdy Tamásné Répcelak