Burka Zoltán

9672. Gérce, Kossuth Lajos u. 9
Telefon: 30 901 7164
E-mail: zoltan.burka@gmail.com

A képeslapokat elsőként a címzettnek kézbesítették. Aztán azok jobb esetben gyűjtőkhöz kerülnek, akik azokat mások számára is bemutatják. Ez az egykori szép nyomatok teljes útja amit bejárhatnak. Jómagam ezért azt vallom, hogy a képeslap műtárgy, a gyűjtője pedig kincs. Napjainkban a mobiltelefonokkal minden pillanatban számtalan kép készül. Ezeken keresztül tükröződik a jelen. A régmúlt levelezőlapjai is így maradnak maiak, összekötve a múltat a jövővel. Saját jelmondatom is így hangzik:

Mondd mire jó az álom?
Múltat, jövőt benne találom.
Mondd mire jó az álom,
ha egyszer valóságként látod.

Helytörténeti kutatóként több ezer képeslappal rendelkezem, amelyek közül sokat közöltem már kiadványokban, kiállításokon. Elmondhatom, hogy minden időmet a képeslapokkal töltöm, mivel postásként tevékenykedem. Érdekelnek a múlt emlékei, gyűjtött témám Sárvár és a járás területe, azt kutatom. Otthon rengeteg iratom, fényképem van, ezek alapján tovább tudom görgetni az információkat. Számomra az utóbbi évtizedek legnagyobb hozadéka az, hogy régi korok embereivel, épületeivel „találkozhattam”, szinte viszontláthattam őket, és ezt közkinccsé is tehetem – mindegyik képeslap a szívemhez nőtt.

A képeslapok maradandó emlékként megőrzik számunkra a régmúlt idők tárgyi emlékeit. A második címzett a mai kor embere. Meggyőződésem, hogy a rajtuk található írásnak és képnek Mi vagyunk a címzettjei. A képeslapok maguktól beszélnek, árulkodnak. Szeretem, amikor a jövőt is átéljük a tárgyakat, képeslapokat tanulmányozva. Régi korok kitűnő, vagy éppen hétköznapi embereinek tetteit felidézve. Szeretem, amikor azon dolgozunk, hogy jövőbe mutató legyen a jelen, amikor átélhetjük ezt a folytonosságot. Kedves idézetem ezzel kapcsolatban Weöres Sándor verse:„Végleges csak a múltban van, halál csak a jövőben, öröklét csak a jelenben. Valójában nincs múlt és jövő csak állandó jelen”.

Az 1800-as évek vége, 1900-as évek eleje a kedvenc időszakom. Megjelent a közvilágítás, az első kerékpárok, akkor nyomtatták az első képeslapokat is. A vidéki nagyvárosokhoz hasonlóan a századforduló idején, Sárváron 1898-ban jelentek meg az első helyi képeslapok. Elkészítői fotósok, grafikusok és nyomdászok voltak. Abban az időben a település nemes iparosai és kereskedői Süss Lipót, Deutsch Miksa, Rozental Zsigmond, Schnöbel Ferenc, Swarcz Sámuel voltak. A város első nyomdájában Stranz Jánosnál állították elő a képeslapokat. A litográfiai klisék sérülékenységének függvényében ezer-kétezer példány születhetett meg belőlük. Színes képek esetén annyi nyomólemezt használtak fel, ahány színűre tervezték a képet. Ezek az alkotások általában képmozaikokból álltak, rajtuk nemzeti színű felirattal: Üdvözlet Sárvárról! A kiadójuk gondosan ügyelt rá, hogy az elkészült képek jogilag legyenek levédve.

Stranz János kiadott lapjai között akadtak képzőművészek által készített képeslapok is, amelyek ma már műtárgynak mondhatóak. Témáik messze álltak a valóságtól, céljuk volt kiemelni a város nevezetességeit, vagy éppen a befektetői kívánalmakat. A grafikák központi helyén a vár áll. Sétáló emberek, fiákerek haladnak el, dekoratív, historizáló rajzok által övezve. Kiemelt témák még a várkertben teniszező társaság és az Arborétum híres pavilonja. A látképeken szántóföldek, lombos fák, ligetek tagolják a városrészeket. Gyárkémények, elrobogó gőzmozdonyok villantják fel a város fejlődését.

A várost bemutató képek készítésének egyik meghatározó alakja az 1930-as évek végéig Hess Alfréd volt. Később a Milfay Ferenc által 1949-ig működő nyomdájában kiadott sorozat a szecesszió jegyében készült. Finoman megrajzolt felhői kellemes összhangot mutatnak színvilágával. Futurisztikus hatást kelt a szintén általa kiadott „Sárvár a jövőben” című kép. Ezeken túl néhány realista kép is megmaradt. Így, egy sorozat a Hercegi látogatás 1903 Stegmüller Artur, Gabonahordás 1915 Milfay Ferenc és a Körmenet 1902 Stranz János. A Dorsan Claris és Bakos Márton által készített fotók között találunk esküvői képet is, amit Tübizbe küldtek, és itthon várták a viszont képeslapokat.

Stegmüller Artur rendelkezett Sárváron az első önálló műteremmel. Említést érdemelnek még a helyi fotósok, amatőrök, országjáró fotósok is. Két legaktívabb országjáró budapesti fotográfus: Weiss Lipót az 1910-es évek legigényesebb fénynyomatait készítette. Weinstock Ernő, akinek ofszeteljárással készített művei tükrözik a tömeggyártás okozta minőségi romlást. A kor központosított kiadása olcsó termékeket eredményezett, ám ebből a vidéken élők nem sokat érzékelhettek.

Ebben az időben indult gyors fejlődésnek a település. A sárvári lakosok hamar kihasználták a képeslap nyújtotta lehetőségeket, fantáziát láttak benne a helység vezetői, az iparosok, a kereskedők. Jó gazdasági befektetést, reklámot jelentett a sárvári anzix. A képeslapok formai változásainak gazdagságát mutatják a kinyithatós (Selyemgyár panoráma képe) a harmonikás (vártoronyból kinyíló kis képek), a mozaikos (apró kis képek virágcsokrokkal és girlandokkal díszítve) és a létképes (Selyemgyárat és Cukorgyárat, a várost bemutató grafikák és fotószerű tájképek) levelezőlap.

A sárvári képeslapoknak nem csak helytörténeti vonzata van. Dolgos polgárok vidám napjait, ünnepségek alkalmával népviseletet öltött személyeket, (egyenruhás) diákokat mutatnak. Kedves üzenetet küldtek egy barátnak, mosolyt csaltak a távoli barátnő szemébe. A sárvári fotósok cipészekről, iparosokról, házaikról készítettek képeket, elöl a kedves feladó: …Üdvözlet Sárvárról, vagy …Itt van Gájer Pál üzlete, vagy …itt választottam képeslapok arzenáljából ezt neked.

A kép mélyen enged bepillantást egy-egy család, az adott kor, vagy építmény történetébe. Egy talált képeslap alapján kezdett tüzetes kutatás közben derült ki, hogy a sárvári úgynevezett hercegi iskolából (ma Szent László Katolikus Iskola) indult Farkas Jenő káldi származású gépészmérnök-járműtervező, aki az amerikai Ford-Műveknél Galamb József munkatársa volt. Az ő ötletük alapján indult el a futószalagon történő gépjárműgyártás. Vagy a Sárvárról elszármazott Németh Kristóf színész-színigazgató egy korabeli kép segítségével talált rá nagyszülei házára, ugyanis nagyapja a Sárvári Uradalmi Téglagyár intézője volt.

Tovább keresem a mozaikokat Sárvárnak és környékének a történetéből…

Az első sárvári képeslap 1898-ból (Stranz János)

A település látképe 1906-ból (Stranz János)

Sárvár főutcája, a Batthyány Lajos utca (Schwarz Sámuel)