Hobby? Gyűjtés? Szenvedély?     

Magyarországon az első képes levelezőlapokat 1896-ban hozták forgalomba. Az ezredéves kiállításon kívánták őket bemutatni, ám a szervezők és a posta szakemberei sehogyan sem tudták megértetni a nagyközönséggel, mi is az a képes levelezőlap. A KIOSZK-okban eladatlanul tornyosultak a színes lapokat tartalmazó csomagok. A szakemberek már szinte le is tettek arról, hogy valaha is üzlet lesz belőle, amikor alig észrevehetően növekedni kezdett a forgalom. Egy évvel később már több százezer lapot küldtek a postán és akadtak olyanok, akik gyűjteni kezdték a színes kártyákat.

1989. márciusában "Képes levelezőlap" címmel már saját folyóiratuk volt a gyűjtőknek, s ugyanabban az évben a Hungária Levelezőlapgyűjtő Egyesület is megalakult. Az új piacot a gyárak felfedezték, igyekeztek kiszolgálni a gyűjtőket. Ügyes vállalkozók születtek a képes levelezűlap sorozatok előállítására.

Mi a gyűjtés? Kik nevezhetők gyűjtőknek? A kérdésre a legpontosabban Ráth Végh István fogalmazta meg a választ: "Olyan gyűjtőszenvedély, mint a malakkai csodafa, amiről a középkorban utazók hoztak hírt: egyik felén éltető gyümölcsök függnek a gallyakon, a másik felén lombjai közt bódító nadragulya búvik meg. Hála és ezer hála a nagyok dicsőséges emlékének, akik az emberi szellem legszebb gyümölcseit tetézik halomra"

A gyűjtés nem lehet "élettelen" tárgyak összessége. A tulajdonos feladata, hogy beszédes, sokat eláruló bemutatóvá rendezze őket. A gyűjtés olyannyira velünk született ösztön, hogy gyűjtők minden időben voltak és lesznek. A gyűjtő az, aki személyes szükségletén felül valamilyen Olyan időtöltés ez, amely gyarapítja az áltanos műveltséget, szórakoztat, gondolkodtat. A szenvedélyek kialakításában szerepet játszanak a gyermekkori gyűjtemények. Szinte minden iskolás kisdiák gyűjtöget valamit. Többnyire azt, ami divat a gyermekek körében. Az, hogy ezek a gyűjtemények megmaradnak-e sok mindtől függ. Környezettől, az időben kialakuló gyűjtőkapcsolatoktól, vagy az érdeklődési kor változásaitól. A gyűjtemények már a kamaszkorra feloszlanak, abbamaradnak, de gyakran elindítói a maradandó életre szóló új szenvedélynek. A változás annyi, hogy érettebb ésszel áttekintve szakosítják a gyűjteményeket. Nem elég gyűjtővé válni, a kollekciót folyamatosan gyarapítani kell. A komoly gyűjtés alapja az állandó önképzés, búvárkodás. A gyűjtőnek tudnia kell, mi hiányzik még, s azt fel is kell ismernie. A gyarapítás egyik legfontosabb módszere a csere. A csere adja meg a gyűjtés igazi izét, örömét, izgalmát, ugyanakkor a gyűjtésnek jót tesz a nyilvánosság is, mert ezáltal barátok ismerősök puszta figyelmességből is kedveskedhetnek akár az utazásokról küldött lapokkal, akár a padláson ládafiában elfekvő régi képeslapokkal. Egyesek számára az értéktelennek hitt holmi a gyűjtőknek kincs lehet. A szenvedélyes gyűjtő semmitől sem riad vissza, miden akadályt megpróbál legyőzni, ha egy-egy ritka darab megszerzésének a reménye kecsegteti.

Gyermekkoromban én is sok mindent gyűjtöttem: gyufacímkét, papírszalvétát, bélyeget, képeslapokat. Szerettem utazni, kirándulni. Korán elkezdtem az országjárást, mellyel megismertem hazámat, szülőföldemet, s büszkén mondhatom, hogy kicsiny, de mégis nagy országunk szinte minden - az 1970-es évekig városnak nyilvánított - városában jártam. Szerettem a földrajzot, érdekelt minden, amit láttam, s behatóbban kezdtem foglalkozni a képeslevelezőlapok gyűjtésével. Rendszerezni kezdtem a kezdetben csak színesnek tűnő lapokat. Országonként, magyarokat

Később, amikor a régi lapok is a kezembe kerültek, kezdtem összehasonlítani, hogy milyen volt egy-egy épület régen és milyen napjainkban. Így nemcsak földrajzi, hanem helytörténeti szempontból is sok érdekességet fedeztem fel a lapokon. Gyűjtőszenvedélyem fokozódott, s napjainkban már közel 30 ezer darabos gyűjteményt mondhatok magaménak, melynek 60 %-a magyar, 40 %-a külföldi. 115 országból van képes levelezőlapom. Magyarország több mint 3100 településéből eddig 1230-ból sikerült régi és új képeslevelezőlapot beszerezni. A képeslevelezőlapok gyűjtését előtérbe helyeztem a bélyeggel szemben, mert addig, amíg a bélyegek kiadását a kezdetektől napjainkig a katalógusokon keresztül nyomon lehet követni, (mikor milyen címletértékekkel, fogazottan, vízjellel vagy ezek nélkül adták ki, mennyi a címletértéke, s mennyi a katalógus szerinti ára stb.), addig a képeslapoknak nincs katalógusa, de szakirodalma is kevés van hazánkban. A képeslevelezőlap nagy lehetőséget biztosít a kutatásra. (Vajon hány kiadó lehetett még az ismerteken kívül, a monogrammal jelöltek kit takarhatnak, vagy azon lapok, melyeken nincs kiadó megjelölve hol, mikor készültek stb.).

A hobbyn keresztül sok gyűjtőtársat megismertem, akikkel cserekapcsolatot alakítottunk ki. Még 1986-ban felmerült a gondolata annak, hogy a háború alatt megszűnt "Hungária Levelezőlapgyűjtő Egylet" helyett jó lenne ha valamilyen szervezet ismét összefogná a képeslevelezőlap gyűjtőket. Bár foglalkozott a MABEOSZ parafilatéliai csoportja, a Művészetbarátok Egyesülete is a képeslevelezőlap gyűjtőkkel, de egyik sem igazán. Mindegyik csak "megtűrte" a képeslaposokat. Így 1989. augusztus 20-án megalakítottuk a Képeslevelezőlap-gyűjtők Országos Egyesületét, melynek székhelye Szombathely, és a megalakulása óta én vagyok az elnöke.

Egyesületünk célja: a gyűjtemények gyarapítása, a gyűjtői kultúra fejlesztése, kulturális tevékenység bővítése kiállítások szervezésével. Nagyon sok országos és helyi kiállítást rendezünk, hogy felkeltsük az érdeklődést e szép és hasznos, szórakoztató és oktató hobby iránt. Aktív helyi klubok működnek Hódmezővásárhelyen, Nagyatádon, Veszprémben.

A képes-levelezőlapot az iskolákban szemléltető eszközként szinte valamennyi tantárgyhoz fel lehet használni. Ezt be is mutattam "A képeslevelezőlap helye és szerepe az oktatásban" címmel írt egyik diplomamunkámban, de sajnos kevés tanár él ezzel a lehetőséggel! Közlekedéstörténeti órán bemutattam régi képeslapokon milyenek voltak az első járművek. Nagy örömmel és érdeklődéssel vették kezükbe a gyerekek a képeslapokat, mely kétszeresen is újdonság volt számukra. Egyrészt többségük nem találkozott szemléltető eszközként a képeslevelezőlappal, másrészt a lapokon szereplő régi járműveket is csodálkozva nézegették.

Bármennyire igyekszünk az iskolákban a tanulókat megnyerni a gyűjtésére, a diákok nem foglalkoznak vele. A modern technika jobban vonzza őket! Félő, hogy a kialakult gyűjteményeknek nem lesz továbbvivője, "gondozója".
A régi képeslevelezőlapok árait egyre inkább árveréseken a kereslet - kínálat határozza meg, mely mindenki számára nem elérhető. Sokan ezért csak a "modern" új lapokat gyűjtik, mert a mai színes lapok elérhetőbbek számukra.

A kiállítások mellett cserenapokat tartunk. Több alkalommal részt vettünk az ausztriai METEOR klub, a Vajdasági Gyűjtők Egyesületének rendezvényein. Kirándulásokat szerveztünk. Rendszeresen tájékoztatjuk egyesületünk tagjait a megjelenő kiadványunkon keresztül a rendezvényekről, képeslevelezőlap újdonságokról. A kishelyiségeket gyűjtők szakcsoportja közvetlen kapcsolatot tart fenn a kiadókkal, és igények alapján elősegíti az újdonságok beszerzését.

Évente megrendezzük a gyűjtők országos kiállítását és találkozóját, melyen megtartjuk a közgyűlést. 2015 évben tisztújító közgyűlést tartottunk. További 3 évre ismét megválasztottak elnöknek. Elnökhelyettes Papp Miklós lett, a tikár pedig Őriné Vinkovits Márta lett. 

Kőszegfalviné Pajor Klára

http://vaol.hu/kultura/gyongybetus-boldog-husveti-unnepeket-kepeslapok-kozt-koszegfalvine-pajor-klaraval-1760142

http://vaol.hu/kultura/gyongybetus-boldog-husveti-unnepeket-kep

http://szombathelyi7.hu/hirportal/pink/9812-orszagos-gyujtokiallitas-es-talalkozo

http://www.tvszombathely.hu/muhely/muhely---2019-julius-9

Képeslevelezőlap-gyűjtők Egyesülete

angol bemutatkozó szöveg:

Hobby? Collecting? Passion?

n Hungary, the first postcards were released in 1896. They were bound to be introduced at the millennium exhibition, but neither the organizers nor the staff of the postal office could explain, what a postcard really was. Packs of postcards were accumulated in the bandstands unsold. The experts had been giving up their plan that they could make a profit of them, when the commerce began slowly increasing. One year later, hundreds of thousands of cards were sent, and some people began collecting the colourful ones.

On March 1989, collectors launched an own magazine "Képes levelezőlap" (Colourful Postcards), and in the same year the “Hungária Postcard Collecting Society” were founded. The factories reacted on the new market immediately, and they attempted to serve out the collectors. More and more entrepreneurs came up with better and better solutions for producing series of colourful postcards.

What is collecting? Who can be considered a collector? These questions were answered on the smartest way by István Ráth Végh: "Collecting is a passion, just as the legendary Melaka tree, which was told by travellers in the medieval times about. On one side of that tree, vivid fruits hang on the branches, while on the other side narcotic gooseberries lurked under its leaves. Many thanks to the dignified memories of the Greatests, who accumulate the most beautiful fruits of the human spirit."
Introduction

A collection is never just a pile of some dated and lifeless things. Among others, creating a talkative and insinuating exhibition belongs to the collectors' responsibility. Collecting is such an instinct activity that collectors have always been, and will be. Those can be considered collectors, who - apart from a personal need - collect objects which - as a whole - can cultivate, entertain and make the audience think. Collecting in childhood can play a key role in the establishment of a passion.

Almost every pupil collects something, which are in most of the cases trendy among them. But it depends on a lot of factors, whether these collections would remain, or not. It depends on the surrounding, the relationships among other collectors, or even on the changes regarding fields of interest. Teenagers usually quit collecting, but in some cases it will be an ignition key for a new passion for life. In adulthood, the collectors raise their collections on a more professional level. Being a collector is not enough, the collections has to be continuously extended.

The main principles of the more serious collecting activity are the continuous self-instruction and indulgence. The collectors have to know what is missing, what is worth looking for. Exchange is the most commonly used way of expansion. It gives the real joy and excitement regarding collecting; and on the other hand, publicity can help us the collectors in the way that friends and relatives can contribute to our collection via some old postcards laying in dusty boxes in the attic or in the cellar. Some old and forgotten things can be a treasure for collectors. For any really rare item, the most passionate collectors cannot be hindered by anything; through all obstacles they try to gain them.

As a child, I collected a lot of things. Among others: matchbox labels, napkins, stamps and postcards. In addition, I was very keen on travelling. In my early ages, I began making trips to various places in Hungary. Due to that, I got acquainted with my home country. I am very proud of that by the 70's I visited all the towns, which were officially pronounced as towns at that time. I always loved geography; I was always interested in what I had seen. I started dealing with collecting postcards on a more serious way. I separated the cards as for countries and Hungarians within.

Later, when I got some old postcards, I began to compare the buildings on them, how they look like nowadays. Apart from the geographical characteristic features, I noticed a plenty of curiosities as for local history is concerned.  My passion towards collecting has improved, and I have a more than 30 000-head collection. 60% of them are Hungarian and the rest is from foreign countries. I have postcards from 115 countries. I managed to gain new and old postcards from 1230 Hungarian settlements out of the total 3100 ones.

I preferred postcards to stamps, because while the release of stamps from the beginning to recent days can be followed up in catalogues in which perforations, watermarks, paper differences and valuation are registered, we have neither catalogues nor literature regarding postcard collections in our country. Postcards give a huge opportunity for researches (It is unknown, how many labels exist apart from the registered ones; who can be seen on the monograms; or those cards, on which no label is written, where and when were produced, etc.)

Due to my hobby I got acquainted with a lot of other collectors, whom we have built exchange relationship with. In 1986, the idea arose that instead of the "Hungária Postcard Collecting Society" disappeared during the war, a separated organization should embrace the postcard collectors. Although the philately team of MABEOSZ (Hungarian Association of Stamp Collectors) dealt with postcard collectors,  but it was marginal. Postcard collectors were just tolerated within this group. On 20 August 1989, we founded the National Organization of Postcard Collectors. Its headquarter is located in Szombathely, and I am its CEO ever since.

Our aim is the enlargement of collections, the development of collecting culture, and expanding cultural activities via exhibitions. We organize a number of national and regional exhibitions in order to raise the interest towards this beautiful, useful and joyful hobby. Active local clubs work in Hódmezővásárhely, Nagyatád and Veszprém.

We are convinced that postcards can be used as demonstrating or tutorial items in schools for any subjects. My thesis - The place and role of postcards in the education - embraced that idea, detailed. But only a few teachers have agreed with this proposal. On transport history courses I demonstrated via old postcards, how the first vehicles looked like. The pupils were excited and they hold these cards in their hands in full interest. It was a two-fold novelty for them. On one hand, most of them have never considered postcards a tutorial item; on the other hand they watched the old vehicles with huge enthusiasm.

But however hard we try to persuade the children to collect postcards, they neglect dealing with that; they'd rather choose the modern technologies. We are worrying that nobody will take care of the collections. The prices of old postcards are determined by demand - supply on the auctions, which is not available for everyone. That is why some people collect only the new and modern cards, because the colourful ones are more on hand.

Apart from exhibitions, we organize exchange days, and we often participate in the organizations of the Austrian METEOR Club and of the Association of Vojvodina Collectors. In addition, we organize trips, as well. Via our monthly magazine, we regularly inform our members regarding news on postcards. A professional team is directly in touch with the labels and it fosters the supply of the new items according to demands.