9700 Szombathely,
Ady tér 5. - Pf: 233
Telefon: +36(20)2865806





Ajánló

Kiss Anett mozgássérült hölgy képeslevelezőlap gyűjteménye .

 Az egykori úri kaszinó, majd későbbi mozi épületében, 2011. július 1-jén nyílt meg az Örökségünk Helytörténeti Kiállítás. Akkortájt találtam az interneten képeket régi lengyeltóti képeslapokról, de először csak lementegettem őket, viszont miután ez a gyűjtemény megnyílt, úgy gondoltam, ha már van helytörténeti múzeuma a városnak, akkor majd egyszer méltó helye lenne benne egy lengyeltóti képeslap kiállításnak is. Ezért elkezdtem gyűjteni az eredeti képeslapokat, azzal a szándékkal, hogy később a városnak adományozzam, pontosabban örökül hagyjam és ebben a szép épületben kerüljenek majd kiállításra. Az épület az utolsó felújítása óta teljesen akadálymentes, a bejárata előtt is megfelelő meredekségű feljáró került kialakításra, amely kerekesszékkel is kényelmesen használható. Ezt azért jegyzem meg, mert sajnos Magyarországon még midig jellemzők a használhatatlan, díszrámpák a középületeknél. Szerencsére Lengyeltótiban az elmúlt években több a szabványoknak megfelelő rámpa is épült, a képeken látható az egyik példa rá. A Helytörténeti Kiállítás hétfőtől csütörtökig 9:00-17:00 óráig, pénteken 10:00-17:00 óráig van nyitva október 15-ig, de kérésre a fűtési szezon alatt is szívesen megmutatják a gyűjteményt az érdeklődőknek.

Az első írásos említés szerint, amely 1116-ban történt Villa Tout néven az almádi monostor alapítólevelében, a település idén ünnepli a 900 éves fennállását, ezért az idei év ezen jubileum jegyében telik a városban. Úgy gondoltam, a "900 éves Lengyeltóti" ünnepségsorozat megfelelő alkalom lenne rá, hogy a képeslapok végre kiállításra kerüljenek, mivel a 900 évből a település utolsó 100 évét, 1900-tól kezdődően, be is tudjuk mutatni a képek által. Zsombok Lajos polgármesternek márciusban jeleztem, hogy néhány feltétel mellett, de felajánlanám a több mint 120 darabos lengyeltóti képeslapgyűjteményemet állandó kiállításra a helytörténeti múzeum épületébe. Lajos bácsi örömmel és köszönettel fogadta a felajánlásomat, utána 1-2 héttel arról is megszületett a megállapodás, hogy a képeslap kiállítás megnyitójára július 2-án kerül sor, mert az egy héttel későbbi Tóti napok programban már túlzsúfolt lenne. Az almádi monostor alapítólevelének másolatát, összetekerve, rajta egy zöld "pecséttel", a XXVI. Tóti napok alkalmával minden lengyeltóti háztartás megkapta ajándékba a várostól.

Eltelt két hónap, majd június első hetében megkeresett a művelődési ház részéről Peitlerné Takács Éva néni és elkezdődött a kiállítás szervezése. Sajnos, úgy alakult, hogy június 8-án nem tudtam lemenni a múzeumba, amikor az asztalos ment felmérni a terepet, milyen és mekkora kiállítási alkalmatosságokba legyenek elhelyezve a képeslapok, emiatt kicsit ideges is voltam. Aztán június 13-án megkaptam a kiállító "vitrinek" méreteit, amivel már el tudtam kezdeni tervezgetni, s mikor láttam a méretek alapján, hogy bele fognak férni a képeslapok, akkor megnyugodtam. Majd Mikliánné Kolarics Tünde, aki a művelődési házban is rendszeresen rendezi, kivitelezi a kiállításokat, kérte, hogy június 20-án, hétfőn 13:00 órára legyek lent a képeslapokkal együtt a helyszínen, mert elkezdjük csinálni a kiállítást. Úgyhogy hétvégén érzékeny búcsút vettem a képeslapoktól, amolyan egyik szemem sír, a másik nevet érzés volt. Rossz volt belegondolni, hogy ki kell adnom a lapokat a kezemből, s nem lesznek többé a szobámban a két kék fényképalbumban, amelyekben éveken keresztül gyűjtögettem őket, közben pedig jó érzéssel töltött el, hogy megvalósul az álmom a kiállításukkal. Még utoljára le is fényképeztem a teli fotóalbumokat, ahogy a lenti képen láthatók, a baloldaliban voltak az 1945 előttiek, a jobboldaliban pedig a háború utáni, modernebb lapok.

Amikor a méreteket megtudtam, mindjárt elkezdtem számolgatni, hány sor, hány oszlop képeslap fér majd egy-egy kiállítási táblára, s miután ez kirajzolódott, kis képeket beszúrkodva egy dokumentumba, rakosgattam hogyan legyenek sorrendben és hogyan jönnek ki a lapok. Jó, hogy ezt így csináltam, mert, ahogy láttam egymás mellett sorokban, oszlopokban a képeslapokat, akkor tűnt fel, hogy egy kb. az 1910-es években készült sorozat az akkori sorrendben az 1940-es lapok után jön, s ez így nincs rendben. Hozzáteszem, hogy az említett 1910-es sorozatból szinte az utolsó hetekben kerültek még elő darabok, amik segítségével állt össze, hogy ezek egy sorozat részei, ezért nem a megfelelő helyre voltak besorolva. Ezt a hibát azonnal korrigáltam, s máris szebb volt az összkép, ráadásul úgy tűnt, hogy az 1945 előtti képeslapok mind fel fognak férni a falra, a későbbi lapok pedig alájuk fognak kerülni. Ez is örvendetes volt számomra.

  Elérkezett a várva várt nap, június 20-án 13:00 órára mentünk Anyukámmal a helytörténeti gyűjtemény épületébe, hogy Mikliánné Kollarics Tünde segítségével végre elkezdjük a képeslap kiállítás fizikai megvalósítását. Nyomtatásban vittem a fenti három oldalt, ami alapján raktuk a képeslapokat, amik a fotóalbumokban is nagyjából abban a sorrendben voltak lefűzve, mégis egy délutánba telt, amíg az 1945 előttieket kipakoltuk. Néhány lap esetében, abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy több példányból választhattunk, melyiket ítéljük a legjobb állapotban lévőnek és melyik kerüljön bele a kiállításba. A képeslapokat Anyukám szedegette ki az albumokból, nekem csak irányítani kellett, hogy hova lapozzon a következőért. Közben azt is ki kellett kalkulálnunk, hogy a képeslapok mellé, mekkora méretű szövegeket tudunk elhelyezni, mert másnap délutánra azokat is ki kellett nyomtatnunk, hogy el lehessen kezdeni a fotósarkokkal a képeslapok rögzítését.

Miután a két nagy táblára elhelyeztük a képeslapokat, neki fogtunk a modernebbek kirakásának is. Erről az alsó tartóról én csak azt tudtam, hogy 250×60 cm-es, azt viszont nem, hogy négy darabból áll, de a falra úgy lesz felszerelve, mintha egyben lenne, csak mindegyik tetején külön üveglap lesz. Ezekre a képeslapokat látatlanban megtervezve, vízszintes sorokban állítottam sorba, úgy, hogy két sornak mindkét végére álló képeslapok kerültek. A képtartó első részére ezzel az elképzeléssel rá is helyeztük a lapokat, ezeknél is osztottunk, szoroztunk, kikalkuláltuk, hogy milyen méretű feliratokat, hogyan tudunk mellékelni hozzájuk. Közben eljárt az idő, meg rendesen el is fáradtunk, úgyhogy ezzel be is fejeztük az első napi munkát. 

Viszont számomra a múzeumban elvégzett munkával nem fejeződött be az aznapi műszakom, mert egy kis szusszanás után neki kellett állnom a képeslapok mellé kerülő szövegeket megfelelő méretű, nyomtatható formába hozni. Már hetekkel korábban készítettem egy dokumentumot, amiben a képeslapok mellé szövegdobozokban helyeztem el a hozzájuk tartozó feliratokat, még a könyvekben is újra böngésztem kicsit, milyen plusz információkat lehet feltűntetni pl. egy zárdás, zsinagógás, kiskastélyos képeslaphoz, vagy egy-egy utcarészletet ábrázolóhoz, hogy a látogatató könnyebben beazonosítsa mi látható a képen, s többet nyújtson számára egy egyszerű képnézegetésnél. Szóval ebből a doksiból a 125db szövegdobozt át kellet másolgatnom egy új dokumentumba, majd ott a megbeszélt méretűekre formáznom az összest. Nem is sikerült mindet megcsinálnom aznap este, mert nem bírta a kezem. Másnap délelőtt fejeztem csak be és küldtem át Tündének, hogy tudja kinyomtatni márványos, sárgás-barna papírra, amely antik hatásával jól illik a képeslapokhoz és betűtípusban is olyat választottunk. Éjszakai forgolódásomban, amikor elaludni képtelen voltam, mert az agyam egyfolytában a kiállításon kattogott, rájöttem, hogy az alsó tárolóba az első elgondolásom a vízszintes sorokkal nem lesz jó, mivel a felsőkön függőlegesen megy az időrend, ezért ennek is azt a rendezési elvet kell követnie. Így kedden délelőtt azt is átterveztem, és délután már vittem is magammal, mert amellett, hogy jobban is mutatott az előzőnél, kirakni is sokkal egyszerűbbnek tűnt. Tünde pedig hozta a kinyomtatott, kivagdosott feliratokat, amiket szépen elhelyeztünk a képeslapok mellett, majd elkezdte a sziszifuszi munkát igénylő felragasztásukat az öntapadós, átlátszó fotósarkokkal. Nem is sikerült aznap délután elvégezni az első tábla felragasztásával. 

Június 22-én, szerdán nem tudtam lemenni a múzeumba, a délután pedig Tündének sem volt jó, így délelőtt ment le dolgozni. Befejezte az első tábla ragasztását, valamint elkezdte a másodikat, amihez előtte nap szintén beosztottuk a feliratokat, hogy nélkülem is tudjon haladni velük. A képet Bajnóczi Anna készítette róla, aki idén a helytörténeti gyűjtemény nyitva tartásáért felelős, nekünk is sokat segített a kiállítás készítésénél, az itt látható werkfotók nagy részét is ő fényképezte.

Június 23-án, csütörtök délután befejeztük a második táblán a képeslapok rögzítését, majd hozzáláttunk az alsó tartó első részéhez, immár az újratervezett szisztéma szerint. Ennek köszönhetően elég gyorsan haladtunk vele, el is készült a nap végére, igaz, egyelőre szövegek nélkül. De ha a képeslapok fent vannak, a feliratokat már nem olyan nehéz alájuk helyezni.

Ahhoz, hogy június 24-én, pénteken kompletten el tudjunk készülni a kiállítási anyaggal, a sorsnak is mellénk kellett szegődnie. Ugyanis két képeslapot még vártunk, az egyikre egy aukción sikerült szert tenni, a másikat pedig egy osztálytársam kézbesített haza Angliából, amit csütörtök este kaptam kézhez, így ez rendben volt. Szerencsére, az aukciós lap is megérkezett péntek reggel, délelőtt gyorsan felszkenneltem, délután pedig már be is került a kiállításon a helyére, úgyhogy nagy volt az öröm. Mivel az alsó tartó negyedik részére már nem jutott képeslap, viszont úgy akartuk elrendezni a kiállítást, hogyha idővel jönnének még további lapok, akkor azok számára is hagyjunk helyet, valamint én a honlapra a "régi" fényképeket is gyűjtöm, ezért az utolsó részre fotókat raktunk. Így a mi részünkről elkészültünk a kiállítással, az üveglapok ráhelyezése a tartókra és a falra felfúrása már az asztalos dolga.

Nekünk még egy dolgunk volt hátra, hogy a kiállítás mellett majd elhelyezésre kerülő életrajzhoz fényképet készítsünk. Ugyanis nekem az volt a kérésem, ha elkészül a kiállítás, akkor az előtt fotózzanak le, úgy hogy a két kék albumot az ölemben tartom, mivel éveken keresztül azokban voltak tárolva a képeslapok és kerültek most kiállításra. Ezért az egyik nagy táblát rátették egy fa állványra, elé álltam, majd kattintottak rólam néhány képet, amelyek közül ezt választottam az életrajzba, természetesen abba kicsit közelebbire vágva került. 

Június 29-én, szerdán 14:00 órakor találkoztunk ismét a helytörténeti gyűjtemény épületében, hogy Kiss Péter, lengyeltóti asztalos, aki a képtartókat is készítette, felszerelje őket a falra és teljesen elkészüljön végre a képeslap kiállítás. Természetesen, a tartókra előtte üveglapokat rögzített, amelyek védik a képeket a szennyeződésektől és az esetleges tapogatásoktól is. Aznap Anyukám is ismét jött velem, így ő is segített tartani Tündével együtt az elemeket, amikor Peti fúrta fel a falra őket, ami zökkenőmentesen meg is történt. Utána a kapcsos képtartóban lévő életrajzot is mértani pontossággal felakasztotta úgy, hogy a 90cm magas nagy tábla közepére essen, majd a "Lengyeltóti képekben 1900-2016" feliratot is felragasztotta. Ezzel egy heti munka után elkészült a lengyeltóti képeslap kiállítás. Szerintem ízléses és szép lett. Legalábbis nekünk készítőknek tetszik. 

Június 28-án, kedden délután is le kellett szaladnom a helyszínre, hogy találkozzak a Somogyi Hírlap újságírójával és fotósával. Az újságíró érdeklődően és elég hosszan kérdezett, s meglepő módon egyáltalán nem éreztem magam zavarban, talán kielégítő válaszokat is adtam, hiszen olyan témáról kellett beszélnem, amiben otthon vagyok. Fényképet is készítettek rólam, mivel akkor még nem volt a falra feltéve a kiállítás, ezért az egyik táblát megint felállítottuk a fa állványra, a fotós pedig azt kérte, hogy kicsit elfordulva álljak és mutassak rá egy képeslapra. Ahogy hátra pillantottam, pont ott volt a kaszinó századelős képeslapja, s mivel történetesen éppen abban az épületben tartózkodtunk, ezért evidens volt, hogy erre a lapra mutatok rá. Lehet, hogy nem mindent ezen szavakkal fogalmaztam meg, ahogy nyomtatásban megjelent, de a lényeg stimmel, így teljesen korrekt a cikk. Az újságban június 30-án jelent meg egy teljes oldal a Tóti napokról, amelyben a polgármesterrel készült írás után, az én interjúm kapta a legnagyobb felületet.

Július 2-án, szombaton 17:00 órakor került sor a lengyeltóti képeslap kiállítás ünnepélyes megnyitójára az Örökségünk Helytörténeti Kiállítás épületében. Mielőtt a vendégek megérkeztek volna a megnyitóra, Mikliánné Kollarics Tündével, Anyukámmal és a Barátnőmmel kattintottunk pár közös képet a képeslapok előtt a még üres teremben. Próbáltam nem túlizgulni a dolgot, bár kissé zavarban voltam, mikor ki kellett állnom a vendégek elé. A megnyitón Zsombok Lajos polgármester szólt először, aki felkérte Németh Juliannát, a Somogyiak Baráti Körének elnökégi tagját, az ünnepi beszéde előadására. Julianna rendesen felkészült a témából, a képeslap története mellett, említést tett lengyeltóti helytörténeti vonatkozású dolgokról is, valamint a végén rólam is mondott pár szót. A beszéd után Juhos Nándorné lépett oda hozzám, szintén a Somogyiak Baráti Körének elnökségi tagja, aki a "Ki fejti meg a titkát?" - A Balaton magyar költők verseiben és magyar festők képein című gyönyörű kiadványt nyújtotta át ajándékba, a szerkesztő, Zentai Gabriella által nekem dedikálva. Majd következett számomra a megnyitó legrizikósabb pillanata, mivel megfogadtam, hogy lehetőleg nem fogok sírni, de mikor Lajos bácsi is átadott egy virágcsokrot egy könyvvel (Varga István: A fonyódi gróf Zichy Béla-telep - mint helytörténetet kedvelő személy számára igazi kincs.), akkor bizony a könnyeimmel küszködtem, de sikerült megállnom a pityergést. Dr. Szatmári Ibolya jegyző, Makarész Zoltán alpolgármester, Jozó Tamás képviselő és Papszt Lajos korábbi polgármester is részt vett az ünnepségen. A Somogyiak Baráti Körének tagjai mellett, akik egy busznyi csapatként utaztak Lengyeltótiba, több egykori tanárom is eljött, Ritecz Erika nénitől virágot, Teveliné Rezsőfi Gyöngyi nénitől bonbont is kaptam, valamint jelenlegi pedagógusok közül is érkeztek a megnyitóra és pár közeli ismerősöm is jelen volt, akiknek nagyon örültem, hogy megtiszteltek a részvételükkel és ezúton is köszönöm szépen mindenkinek!

A lengyeltóti képeslap kiállítás létrejöttéért köszönet a következőknek:
Finanszírozásért: Lengyeltóti Város Önkormányzata
Tervezésért és kivitelezésért: Mikliánné Kollarics Tünde
Asszisztálásért és fényképezésért: Bajnóczi Anna
Képtartók készítéséért: Kiss Péter, asztalos
Teljes körű támogatásáért: Kissné Lakos Mária

  

 

 




« Vissza az előző oldalra!
Képeslevelezőlap-gyűjtők Egyesülete - Magyar