Elérhetőségek

Képeslevelezőlap-gyűjtők Egyesülete

Cím: 9700 Szombathely,
Kisfaludy Sándor u. 1 - Pf: 233
Telefon:
+36(20)2865806
Gyűjtők Egyesület támogatása


Burka Zoltán

A napjai első részében postás, délután, este a hobbijának, leginkább a képeslapgyűjtésnek él. A két elfoglaltság – habár az egyik a hagyományos értelemben vett foglalkozása, a másik a „mániája” – hasonló szerepű Burka Zoltán életében. A magát amatőr helytörténeti kutatóként aposztrofáló fiatalember postásként is ugyanazt akarja: adni az embereknek.

A 42 éves gércei Burka Zoltánnak tetőfedő a szakmája, biztonsági őr volt három évig, előtte az ipari parkban raktáros. Most úgy érzi, három hónapja postásként megtalálta a helyét. – Mindig közvetlen napi kapcsolatba szerettem volna kerülni az emberekkel. Adni, kapni, segíteni, és ez most megadatott. A kertváros egy része a körzetem. A postás levelet, újságokat visz ki, és nyugdíjat, jó és rossz hír is érkezhet vele. Néha csak egy mosolyt, egy kézszorítást „kézbesítek”, de remélem, annak, aki kapja, jólesik.

A névjegykártyáján az szerepel: amatőr helytörténeti kutató. Gyerekkora óta gyűjti a képeslapokat, de, mint az látszik majd, kutatói érdeklődése és tevékenysége egyáltalán nem merül ki ebben. 2002-ben adták ki Sárvár centenáriumi képeskönyvét, azóta már a második kiadását élte meg a kötet, amelyben sok képeslap szerepel Zoltán gyűjtéséből. – Ezekkel is adni szeretnék. Megmutatni, hogy Sárvárnak milyen híres szülöttei, gyönyörű épületei vannak, milyen gazdag a múltja. Szeretek felfedezni elfeledett embereket, utánajárni az életüknek, és bemutatni az eredményt. És hogy mit ad ez a jövőnek? Büszkeséget – állítja. A centenáriumi képeskönyv bevezetőjében ott van Zoltán jelmondata: „Mondd, mire jó az álom? Múltat, jövőt benne találom. Mondd, mire jó az álom, ha egyszer valóságként látod.” Ezt azonnal magyarázza:

– Nem vagyok bogaras történelem- és múltimádó, de a képeslapok maguktól beszélnek, árulkodnak. Azt szeretem, amikor a jövőt is átéljük a tárgyakat, képeslapokat tanulmányozva, régi korok kitűnő vagy éppen hétköznapi embereinek tetteit felidézve. És szeretem, amikor azon dolgozunk, hogy jövőbe mutató legyen a jelen, amikor átélhetjük a folytonosságot.

Többezres gyűjteményéből képeslapokat mutat a sárvári Fő térről. Látszik a Nepomuki Szent János-szobor, amely régen a vár előtt volt. A nemrég újra megszépült Posta térről – ott ültünk le Zoltánnal beszélgetni –, amit úgy álmodtak meg a régiek, hogy sétálóhely legyen. Lajos bajor herceg 1903-as sárvári látogatásáról, a polgári iskola avatásáról 1907-ből és a Sárvár-vadkerti méntelepről is. Az 1800-as évek vége, 1900-as évek eleje a kedvenc időszaka. Megjelent a közvilágítás, az első kerékpárok, akkor nyomtatták az első képeslapokat is.

https://www.vaol.hu/wp-content/uploads/2019/09/BurkaZolibs05-768x524.jpg?mwfmv=1568051743

Nagy becsben tartja a képeslapokat Burka Zoltán
Fotó: Benkő Sándor

Az 1869-ben alapított Kováts Ferenc varrógép- és kerékpárgyár raktárát ábrázolja egy másik számára kedves levelezőlap. Azt Budapesten, egy börzén cserélte egy hete. A friss, korábban nem ismert kép az 1900-as évek elején készült Sárvárról. Előkerül egy másik kedvence is: a mai városházáról, amelynek az egyik része gyógyszertár volt. A híres Eőry Vilmos városbíró és gyógyszerész gyógyszertára. Unokáját, dr. Eőry Ajándokot, a kínai orvoslás magyarországi meghonosítóját Zoltán hívta meg két éve Sárvárra közös múltidézésre.

Számára egyértelműen jobb érzés együtt elérni valamit, igazi csapatjátékos a munkában. Több sárvári egyesületnek – a fotóklubnak, a honismereti szakkörnek, a kerékpáros egyletnek – is tagja. Önkéntesként célja a természeti, történelmi értékek védelme, bemutatása. – Jó egymást megtalálni. Néhány éve összefogással újítottuk fel a kissitkei kalapos kutat. Csodálatos közösségi élmény volt az útszéli kereszt felújítása is a Rába mellett. A sok szorgos ember közül én voltam az egyik főszervező. De nem központi figura akarok lenni, hanem aki tudja, kiket lehet mozgósítani egy feladatra.

Szeptember 21-én az Erdőjárók Sárvári Baráti Köre szervezésében Zoltán vezetésével beveszik a Szatmár-erdőt. Megnézik, áll-e még a kettős tölgyfa, mi maradt a malmokból, hol folytak ásatások, milyen a Rába-holtág. Zoltánt néha megkeresik, hogy segítsen családfát kutatni, vagy beszéljen a házról, amelyben élnek. Nemrég egy ingatlant újítottak fel, ott a statikával kapcsolatban adott praktikus tanácsot, kiderítette, mikor épült a ház és milyen stílusban. Otthon rengeteg irata, fényképe van, ezek alapján tovább tudja görgetni az információkat. Számára az utóbbi évtizedek legnagyobb hozadéka az, hogy régi korok embereivel, épületeivel „találkozott”, viszontláthatta őket. Megtalálta a régit, és csempészett bele egy kicsi újat, aminek lehet örülni, mert a miénk.

Burka Zoltán

Vissza az előző oldalra!
Képeslevelezőlap-gyűjtők Egyesülete - Magyar